Bass Management

bassmanagement kiemelt kép

Magyarul: basszus hangok kezelése

Leggyakrabban házimozi kapcsán találkozhatunk a kifejezéssel, de a mélysugárzókkal bővített sztereó rendszerek esetében is bass management-ről beszélhetünk.

De mit is jelent ez pontosan?

A bass management alapelve, hogy a bejövő jel mély tartalmát csatornától függetlenül azokhoz a hangsugárzókhoz kell irányítani, amelyek képesek annak kompromisszummentes lesugárzására. Ez pedig természetesen elsősorban egy vagy több mélynyomó. Házimozi rendszer esetében a feladatot általában a házimozi erősítő (AVR) vagy processzor látja el. Leegyszerűsítve annyi történik, hogy csatornánként bizonyos meredekséggel kettévágja a jelet. A váltási (crossover) pont fölötti rész megy ugyanúgy tovább az adott hangsugárzóhoz ahová tartozik, az az alatti frekvencia pedig átirányításra kerül a mélysugárzóhoz.

bass management abra
Egyszerűsített ábra egy 5.1-es rendszer bass management-jéről.

Az LFE (Low-frequency effects) egy független csatorna, erre keverik a nagyon mély és intenzív alsó frekvenciás effekteket, amiket alapvetően a subwoofer-nek szánnak. Ennek a csatornának a felső frekvencia határa 120Hz.

Ha erre vonatkozó crossover vagy LPF (low pass filter – aluláteresztő szűrő) beállítással találkozunk, soha ne állítsuk 120Hz alá, mert akkor megcsonkítanánk az LFE hangsávot. Ez ugyanúgy vonatkozik a mélysugárzón megtalálható potméterre is.

A beállítási lehetőségek készülék függőek. Manapság már minden AVR-en beállítható külön crossover pont a front, center és surround hangsugárzókhoz. A komolyabb felső kategóriás készülékeken már vágási meredekséggel, felül és aluláteresztő szűrőkkel is lehet bonyolítani a képletet. Ez nagyobb szabadságot ad a felhasználónak, de nem garancia a jobb eredményre, főleg ha egy-két beállítást rosszul választunk meg. Mélysugárzó kezelés tekintetében is vannak komolyabb eltérések. Sok eszköz csak egy kimenettel rendelkezik. Van amin több kimenet van, de csak egy egyszerű elosztóként funkcionál, külön beállításokat nem kapunk subwooferenként. A legjobb ha teljesen külön tud kezelni/bemérni több mélynyomót. A legfejlettebb (általában pc alapú) készülékeknél már azzal is játszhatunk, hogy pl. az LFE sávot és a többi dobozról levágott mélyet külön-külön mélysugárzókra irányítjuk.

Crossover (váltási) pont megválasztása

Az automata önbemérő rendszerek általában megfelelően egységesítik a csatorna jelszinteket, de előszeretettel állítják “Large”-ra a dobozainkat, főként ha álló hangsugárzókkal rendelkezünk. Ilyenkor a doboz megkapja a teljes frekvenciatartományt vágás nélkül. Ez nem szokott jó eredményhez vezetni, mert ha a mérőjelet még meg is tudja szólaltatni a hangszóró az adott alsó tartományban, lehet ott már csak alacsony hangnyomásra képes relatíve magas torzítás mellett. Ajánlott manuálisan “Small”-ra állítani mindent és külön crossover-t beállítani egyesével. Ökölszabályként szokták javasolni a 80Hz-es váltást, ami egy jó kiindulási alap, de ez nem ennyire egyszerű.

A gyártók meg szokták adni a dobozok frekvencia átvitelét (jobb esetben +-3dB, rosszabb esetben nagyobb tűréssel). Kiindulásnak jó lehetne, ha nem próbálnának általában nagyot mondani. Nem ismerjük a mérés körülményeit vagy hogy hogyan határozzák meg ezt az értéket, ráadásul sokszor ha valóban igaz is, lehet csak “küszködve” emelkedett torzítással képesek az adott alsó tartományt megszólaltatni. Szóval mindenképpen ajánlott a gyártó által megadott alsó határ fölé célozni. A túl magas érték (100Hz fölött) sem ideális, mert valahol itt van az a határ, ahonnan már képesek vagyunk érzékelni a hangok irányát. Pl. ha a mélynyomónk mögöttünk van és egy a frontokra szánt effektet hátulról érzékelnénk, az nem lenne jó. Ezenkívül beleszólhat még egyedileg a szobánk is, ha éppen a tervezett váltási pont körül akusztikai anomáliák vannak.

Delay (késleltetés) jelentősége

Van még egy fontos paraméter amiről eddig nem esett szó, ez pedig az időzítés, angolul delay. Sok esetben távolságként (distance) találkozunk vele. Különböző távolságra vannak tőlünk a hangsugárzóink, úgy kell időzíteni őket, hogy egyszerre érjen a hang a hallgatóhoz (persze ha egyszerre szólaltatjuk meg őket), ne legyen elcsúszás. Ennek óriási jelentősége van a térleképzés szempontjából. A mélysugárzón megszólaltatjuk más csatornák alsó frekvenciáit is, így nagyon fontos, hogy szinkronban dolgozzon a többi hangsugárzóval. Ez nem olyan egyszerű, mert fizikailag is más helyen vannak, ráadásul sok dobozról van szó. Az önbemérő rendszer általában a valós távolságot határozza meg mindegyikhez, kivéve a szubot. Ha itt más, akár több méterrel is nagyobb értéket látunk, ne bíráljuk fölül! Így tudja korrigálni az időzítést. A rossz időzítés hibákat okoz a crossover pont környékén is.

Ha biztosra akarunk menni és közelíteni a soha el nem érhető tökéletes beállítást, akkor megkerülhetetlen az ellenőrző mérések elvégzése egy-egy paraméter változtatása után. Az önbemérő rendszerekben sem bízhatunk meg feltétel nélkül, mert azok hiába fejlődtek rengeteget az utóbbi években, nem végeznek utóellenőrzést és egy-két hiba mindig előfordul, néhány beállítás nem úgy működik a valóságban, az adott szobában, mint ahogy azt kikalkulálta.
Ha ki akarjuk hozni a legtöbbet a rendszerünkből, ahhoz sajnos kell egy laptop, félprofi/profi mikrofon és némi tapasztalat.

Ha hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is!
Facebook
Twitter
LinkedIn
Email